Drake Coleridge

Drake Coleridge

Jackson Rathbone

28

Csapatban

Drake kivételesen tényleg igazi túlélő. Máskülönben aligha jutott volna el idáig, úgyszólván teljesen egyedül. Makacs, néha kissé lobbanékony, ám megvan a magához való esze. Szereti a humort, és érti is, ám mióta megváltozott a világ, sokan nem tudják értékelni a szarkasztikus beszólásait. Nehezen bírja csapatban, mert nem tűri, ha irányítgatják - ahhoz, hogy ezt valaki megtegye, nagyon nagy hatással kell lennie rá - valamelymódon el kell nyernie a tetszését. Tipikus rosszfiús, mind kívül, mind a viselkedésében - szinte senki nem gondolná róla, hogy a szívében egy nagyon jó ember. És soha senkit nem hagy hátra.

Elég magas, nagyjából 190 centi, vékony, szálkás testalkatú férfiú. Haja félhosszú, sötétbarna, bár a nap olykor kiszívja egészen világosra, íriszei pedig szinte már lehetetlenül zöldek. Ujjatlan, fekete pólót hord, és egy igencsak megviselt farmert, meg bakancsot. A bal válán egy vörös-fekete madár tetoválás található, a hátán pedig egy szerteágazó, leveleit hullató fa. Úgy mozog,mint egy macska, halkan,könnyedén, és ruganyosan, ez sokak számára nem igazán bizalomgerjesztő, s bár a hangjának kellemes tónusa van, az első benyomás általában nem szokott pozitív lenni róla.

Drake fegyvere egy csigás íj, amit a kedvenc vadászboltjából lopott a nagy káosz idején ( http://thehunterhungary.eu/images/4/csigasij.jpg ), egy hosszú kegyelemdöfő, és egy túlélő kés, valamint mellette liheg Hell is. Nem jeles különféle harcművészetekben, csak ökölharcban, nem bír el hihetetlen súlyokat, csak a majd 60 fontos íjat, de azzal úgy talál célba, mint egy álom. Legyen egy magasban röpülő sólyom, vagy egy csiga az avarban húsz lépésnyire, eltalálja. Ez az ő nagy fegyvere. A célzás. Na és persze a katonaságnál elsajátított néhány túlélési technikát, és a macskamozgása meg a kitűnő nyomolvasó képessége sem rossz dolog.
Ó igen: és remek stratéga.

Nem egy átlagos családban nőtt fel. Az apja elhagyta amikor még egészen kicsik voltak az öccsével, az anyja pedig prostituáltként élt. Mindenféle zűrös balhéba belekeveredtek nevelés híján, és még a javítóban is eltöltött pár hónapot,amíg egy napon Drake megelégelte a dolgot. Hogy kitörjön a családi nyomorból, katonának állt, és egészen hamar előre jutott, tekintve a kitartását és az eszét. Ám mint mindenhol, itt sem tudta megállni a helyét. Nem teljesített egy nagyon fontos parancsot. Elküldték. Mire visszatért a helyre, amit mások otthonnak semmiképp sem neveznének, az öccse, Donnie már elvonón volt, nem sok eséllyel a túlélésre. Az anyjához nem akart vissza menni, de nem volt máshol helye. Ekkor változott meg a világ. Ami számára az anyjával kezdődött....
A nő először megbetegedett, majd meghalt.... és visszajött a halálból. Drake saját kezűleg végzett vele, amely hatalmas lelki traumát okozott neki - aztán kirohant a káoszba, és elindult az öccséért. De a fiú addigra már eltűnt. Végig nézett minden szobát és folyosót, de sehol sem találta, eközben pedig beözönlöttek a járkálók. Mennie kellett.
Így indult meg egyedül a veszedelmes külvilágba.
Egy ideig együtt volt egy családdal, Emettel, a feleségével Dorahval, és a kislányukkal Mirivel, akikkel Atlanta egy bevásárló központja mellett találkozott, de miután elvesztették Doraht, elszakadtak egymástól. Három napig kereste őket, aztán szintekörbe zárták a hullák. Nem maradhatott tovább Atlantában.
Ekkor találkozott Hell-el, aki épp a szemétben guberált valami élelem után.
Hell nagy volt, szívós, és nagyon okos. Csak éppen nem ember, hanem egy fekete labrador retriver. Azonnal látta az állaton, hogy nem mindennapi. Végül együtt hagyták el Atlantát.

www.dailypuppy.com/media//dogs/42633_ernie.jpg" class="postlink" target="_blank" rel="nofollow">Hell